Anna szülinapjára mindenki készült, legfőképpen talán maga Anna, ahogy hallottam, két nappal előtte már alig tudott elaludni, úgy izgult…és persze Krisztiék, hogy minden egyben legyen….
Mi például azon izgultunk, hogy Verka meg tudjon előtte elaludni és ne legyen a fáradtságtól hisztis…
Zsuzsa, bár nem mondta, de szerintem halálra izgulta magát azon, hogy imádott Annájának összehozza az emeletes tortát, ahogy Anna rendelte…
Niki szerintem nem izgult. Permetezett és könyvelt, és ha izgult, akkor valószínűleg azon, hogy mi izgulunk.
Aztán eljött indulás pillanata. Verka persze kitalálta, hogy bugyiban és mezitláb megy, és húsz percig magyaráztam neki alsóban és mezitláb, hogy ezt nem lehet, mire hajlandó volt felöltözni, majd le is lépett előre bulizni a nagyszülőkkel, akik, bár akkor már nem izgultak, azért nagyon indulni akartak, tehát mégiscsak izgultak. Tűkön ültek. Én meg ottmaradtam mezitláb, gatyában állva és Katit hallgatva, hogy mindig szöszmötölök. Aztán csak elindultunk, és ha az ajándékát az unokahugunknak elsőre nem hagyjuk otthon, még időre is érkeztünk volna.
Szofi, akinek ez volt az első családi szülinapi bulija, nagyon illendően készült: aludt. Ő biztos álmában izgult.
Anna már az ajtóban állt, és várt minket, igazi szülinapos királylányként.
Emlékszem Anna szülinapjaira, fotóztam őket rendes operatőrként, a kézzel készített baba ajándéktól Zsuzsa tortakölteményeinek halmazáig. Azokat, az első három bulit a szülők és nagyi rendezték. Ezt a zsúrt azonban keresztlányom uralta. Örök élmény marad az a videófelvételem, ahogy Anna a torta gyertyáinak elfújása előtt azt mondja:őszőr énekelünk:)…és énekeltünk…majd énekeltünk, aztán fújt és szeletelt. Persze ez már az ajándékok bontása után volt.
Nagyapa szelleme ezt a partyt is, uralta, mert a nyafmentesítő ott volt Verkának és valahogy egyszerre jutott az eszünkbe az, ahogy nagyapa állt a két szoba közötti ajtóban és azt kiabálta, hogy LACIIIIIIIII, meg hogy KATIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII kezében a könyvcsomagokkal, melyeket úgy becsomagoltatott, hogy az ember sajnálta kibontani.
Szofi persze az elejétől fent volt, cipelő üzemmódban csendesen, majd amolyan mostanság divatos magyaros népnemzeti hőzöngös hujjongós stílusban követte az eseményeket és a hozzá közelítőknek a tőle megszokott széles vigyor jutott két liter nyálban úszva, rázva, nem keverve.
Aztán persze ott volt a játék… Anna bemutatta a NASA kiképzőközpontjában is használatos tojásszékes pörgést (én már a látványától is szédültem), Verka persze követte Annát, bár még csak forgás üzemmódban…aztán volt babázás, filozófálás az egy családra jutó GDP arányos barbik számáról és a jóléti társadalomban keletkező barbik sorsáról, hintázás, lánckígyózás, miegymás…
Kriszti finomabbnál finomabb szendvicseit és mesefigurákat megjelenítő zöldségkreálmányait senki nem kímélte, ez az ehető dekoráció sorsa:)
Zsuzsa kétemeleteséből pedig csak a lift hiányzott, hogy eltelve azért még lejussunk a lépcsőn….szóval jó volt. Tulajdonképpen úgy képzelem, hogy az édenkertben az első emberpárnak volt két választása: vagy Zsuzsa ebédjeit eszi, meg a tortáit, vagy titokban beleharap a kert végi savanyú nyári almába….hát a történet szomorú döntését már ismerjük…
Közben láttuk képeken Amerikát és visszaintegettünk neki – “álmaimban Amerika visszainteget…”
Szóval Szofi kezdődő kora esti szunyálása az első távozók közé tett, amit sajnálok egy kicsit, mert jó volt látni Anna boldogságát. De minden befejezés mögött újra ott van a következő kezdet.
Röviden, ilyen volt Anna szülinapi családi bulija.
Még egyszer boldog szülinapot ANNA!!!
u.i:a képeket és a videót a rám jellemző fél éves határidőn belül szállítom:):):)
Amennyire, mint keresztapa meg tudom ítélni, Anna nagyon boldog volt, és ez volt a cél. Mert ez a nap az ő napja volt. Ha pedig valaki valami mást állítana, hát … sose jó ellentmondásba keveredni egy keresztapával:):):)