Drága gyermekeim, kedves vendégek!
Rövid és rögtönzött pohárköszöntőt mondok. Kb két hét alatt mintegy 32 gépelt oldalt rögtönöztem össze, helyezkedjetek el kényelmesen. A szakácsnak szóljatok, hogy a frissensültet kicsit majd mikrózni kell.
Kettős minőségben kértem szót, örömapaként és a menyasszony családjának szóvivőjeként. Bocsánat, helyettes szóvivőjeként természetesen, de a szóvivő az utolsó pillanatban lemondta, valami gombócokra hivatkozva, amik a torkában keletkeztek. Cserébe táncolni fog helyettem, mert nekem meg a lábamban vannak gombócok. (Apropó tánc: az hogy nem fogok táncolni, a hölgyek iránt érzett maximális megbecsülésem kifejezése. Sokkal jobb nekik így.)
Szóvivőként megköszönöm nektek, hogy megtiszteltétek a fiatalokat és eljöttetek együtt örülni velük-velünk. Azt javasolom mindnyájatoknak, hogy legyetek lazák és érezzétek jól magatokat. Megértem azokat, akik bármi ok miatt nem tudtak, vagy akartak eljönni. Megértem azokat, akik az egészségi állapotuk, vagy halaszthatatlan elfoglaltságuk miatt nincsenek jelen. Így Kati varsányi nagymamáját, Ruzsovszky Gábort, vagy a Dr Lelkes Miklósok sorához csatlakozni készülő legifjabb Lelkes Miklóst. De megértem pl, ha valakit fárasztanak az Isten háta mögött rendezett vidéki esküvők, és nem vállalkozik ilyen strapára. Megértem azokat is, akik úgy gondolták, hogy elég, ha egy küldöttel képviseltetik magukat, és eltekintenek a személyes jelenléttől.
Ami az örömapaságot illeti, mi Zsuzsával nagy ambícióval akartunk megfelelni az örömszülői szerepnek. Tapasztalatok híján a vonatkozó szakirodalom tanulmányozása – „Örömapa I-II” filmek – és spekuláció útján készültünk, ne hogy a legapróbb örömöt is elszalasszuk. Az öröm egyik forrása nyilván az esküvői készülődés, gondoltuk. Már ha mazohista az ember. Csak felsorolásszerűen az ebben az időszakban elhangzott kulcsmondatok: Az kevés. Az sok lesz. Ne akkor legyen. Nem lesz jó. Jó lesz. Ha őket, akkor őket is. Már kétszáznál tartunk. Randa leszek. Csak kettesben, tanuk nélkül. Sok-sok azonosságot véltem felfedezni Kati kislánykora és a mostani készülődési időszak között. Láttam ismét ülni és járni tanulni, pontosabban ülni és járni tanította a menyasszonyi ruháját. Feleselt. Ügyesen kézimunkázott. Őszinte ember volt, ezért ordított és toporzékolt. Kikészítette az örömszülei idegeit. Az öröm további forrása – mondogattuk konokul magunknak az ismert szófordulattal élve – végül is nem a lányunkat vitték el, hanem lett egy még egy fiunk. Ebben a korban már nem is számítottunk gyermekáldásra, és tessék, rögtön egy kész ügyvédet kapunk.
Gondolom, más örömszülők is efféle szövegekkel vigasztalják magukat, de azért nehéz a szívem. Mondanám, el a kezekkel a lányomtól, ha az esküvőnek nem pont az lenne a lényege, hogy a vőlegény szabad kezet kapjon. Mondjátok, lehet nehéz szívvel örülni?! Az öröm még további forrásaira várni kell egy-két évet. Már ha az ember tud felhőtlenül örülni annak, hogy egy szempillantás alatt öregembert csinálnak belőle mindenféle jöttment apró jövevények. Meg ha az első találkozásuk alkalmával az örömanyáknak sikerült volna aláírniuk a majdani unokák elosztásának elveit szabályozó egyezményt. De nem sikerült, ezért további nehéz egyeztető tárgyalások várhatók. Azt mindenesetre előre bocsáthatom: nagy élvezettel fogjuk rontani az unokákat, a nevelés az ugyanis nem a nagyszülők dolga. Ez az egyik legfontosabb rendező elv, amit a Lelkes családba benősülésemkor megtanultam.
Hát, nagyjából idáig jutottam a spekulációval, amikor úgy döntöttem, nem érdemes folytatnom, mert a végén kesergő lesz belőle, az meg egy örömapától nagyon hülyén venné ki magát. Igaz, mi kezdő örömszülők vagyunk. Mindenesetre, ha elvétenénk az alkalmat, és magunktól nem vesszük észre amikor már felhőtlenül örülhetünk, valaki szólhatna. Egy alkalmat magunktól is észrevettünk: Most tiszta szívből örülünk a gyerekeink örömének. Örüljetek velünk, emelem poharam, a fiatalokra, éljen az ifjú pár!
Nem szeretnék senkit kiemelni, minden jelenlévő egyformán kedves vendég, de van itt egy pasi, aki 92 évesnek adja ki magát, és erről papírjai is vannak. Nagyon örülünk, hogy eljött, éljen Nagyapa!