Nagymama mondókái Áronnak

Kis hurka, nagy hurka, (A gyermeket térden lovagoltatjuk)
Tarisznyámat hadd húzza.
Ha nagyot nem adnak, (két kis karját felemeljük)
Kicsit is elfogadok. (magukhoz öleljük)

Pista bácsi fűrészel,
Dolgozik a fűrésszel,
Húzza, tolja, húzza, tolja,
Most a bütyköst darabolja, darabolja. (A tenyerünk oldalával “daraboljuk” a gyerek pocakját, lábát)

Eresz alól fecske fia ide néz, oda néz,
(kukucskálás jobbra-balra)
Van-e hernyó, hosszú kukac, ízesebb, mint a méz.
(hullámvonal mutatása egy kézzel)
Csőrét nyitja ám, buzgón, szaporán,
(ujjak nyitása, csukása)
Kis bendőbe mindenféle belefér igazán
(a has simogatása)

Jár az óra: tik-tak, tik-tak, jár
(mutatóujjak -óramutató- jobbra-balra mozgatása)
Benne egy manócska kalapál.
(öklök egymásra ütögetése)
De ha áll az óra és nem jár
(mutató ujjak nem mozognak)
Alszik a manócska és nem kalapál.
(alvás utánzása)

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Amikor az unokatestvérek gyerekei is “felnőttek”

Kriszti igazi régiséget talált rendrakás közben: egy 2000 áprilisi kiadású Családi Szót. Annának magyaráztam, hogy a fedőlapot azok a “fiatal felnőttek” készítették annyi idősen, mint most ő, akikkel a családi karácsonyon a Zoliéknál találkoztunk és társasjátékoztunk. Elhitte. De nekem belegondolva már elég hihetetlen, hogy így elröpült az idő.