Ismét eljött a várva várt (legalábbis Anna által nagyon várt) rendes éves síelés. Mivel idén Anna már iskolába jár, ahonnan nem illik csak úgy hiányozni, ezért jó előre lefoglaltuk a szállásunkat a síszünet idejére. Egy dologgal nem számoltunk, hogy síszünet ide vagy oda, az iskolai farsang a szünet első hétvégéjének péntekén van, ami meglehetősen sok feladatot ró még az olyan szülőkre is mint mi vagyunk – minden Waldorf intézményben többségben vannak a nagyon agilis szülők, mi nem ezek közé tartozunk -, legalábbis a Krisztire …

Szóval indulás szombaton, előtte nap Kriszti egésznap jósnő volt a farsangon, estére már rázta a hideg, de azért szombat késő délutánra összeszendvetük magunkat az indulásra és elindultunk. Az út idén szerencsére különösebb események nélkül telt, este 10 körül megérkeztünk a szállásra. Idén mindenkinek kölcsönöztünk sífelszerelést, hiszen a Kriszti a végén már lelkes volt tavaly, Áronnak meg nem volt választása.

Vasárnap reggel a Kriszti továbbra sem érezte jól magát, így én a két gyerekkel indultam a sípályára. Ismerve Áront azt gondoltam, hogy már a bakancs ráadásánál vége lesz az ő sielésének (nem szereti a kicsit is kényelmetlen dolgokat), de tévedtem. Mindhárman bakancsban kicaplattunk a pálya tetejére. Itt viszont hamarosan két tűz közé kerültem. Áron azért kiabált, hogy hagyjuk abba, illetve vegyük le a lécet és felvonózzunk – hiába próbáltam megértetni, hogy ehhez le kell menni a pályán-, Anna pedig azért volt egyre ingerültebb, hogy vigyük már vissza az Áront anyához és sieljük ahelyett, hogy itt lötyögünk. Végül Áron a lábam között lesíelt a kék pálya aljára (nem gondoltam, hogy ilyen “kakáló” pózban mennyire nehéz síelni), felvonóztunk hárman az ülős felvonón. A második menet egy kis tányéros kékpálya volt, ahol próbáltam volna Áront is síeltetni kicsit (elmegyek 2 méterre és odasíel hozzám), de sajnos amilyen vadmarci az életben, olyan félénknek bizonyult a pályán. A végén a tányéros felvonón is a hónom alatt jött fel.

Délben letettük Áront aludni, így Annával saját szavai szerint “végre síelhettünk” nem “bébi”, hanem piros pályán. Estére viszont kiderült, hogy a Kriszti tüdőgyulladás gyanús, így este a másnapi hazautat terveztük.

Végül még itt vagyunk, folyt. köv. majd holnap …