Szeptember – kezdődik az iskola

Dédunokáim ismerkednek az iskolával, sőt Máté már a középiskolába készül. Szilvia után most Fannika kezdi az iskolát, most lett elsős, Petra jövőre lesz.

Én – milyen régen volt – nyolcvanhét éve kezdtem és rögtön érettségi vizsgával. Ugyanis még csak decemberben lettem volna hatéves, de szüleim úgy gondolták, jobb ha korán kezdem. Elvittek a Rökk Szilárd utcai elemi iskolába, ott az igazgató beszélgetés után azt mondta, érett vagyok, legalábbis az iskolára. Ezt később tizenkét múlva ismételték meg a Horánszky utcai reáliskolában. De akkor már az életre nyilvánítottak érettnek.

Az első elemiben csak az énektanítóval volt problémám, illetve ő neki velem. Úgy látszik már akkor is baj volt a fülemmel, mert azt mondta, botfülem van. De belátó ember volt, mert azt mondta ő is megadja a jó jegyet, ha csak tátogok hang nélkül amikor a többiek énekelnek. Így lett belőlem kitűnő énekes.

Gyermekeim később szintén megismerkedtek az iskolával. Miki fiam egyszer nagy csodálkozást keltve intőt hozott, mert az üzenőfüzet szerint „az órán evett”. Ez itthon nagy csodálkozást keltett, mert Miki nagyon rossz evő volt, anyjának és az Ominak úgy kellett belediktálni az ételt. Omi még az iskolába is elment és a tanítónak megköszönte. Ha már otthon nem akar enni, hát itt egyen.

Péterrel történt az első osztályban: Az írást úgy kezdték tanulni, hogy először párhuzamos vonalakat és köröket kellett a füzetbe rajzolni. Péter gyorsan befejezte, de amikor a tanítónéni megnézte, azt mondta, Peti, ezek között nincsen egy jó sem. Péter: De llonka néni, tessék jól megnézni, lehetetlen, hogy a sok között ne legyen legalább egy jó.

Emlékszem Zsuzsi első napjaira is az iskolában. Az egyik órán felkelt és sétálni kezdett az osztályban. A tanítónéni rászólt: Mit csinálsz, miért sétálsz? Zsuzsi nem jött zavarba, nyugodtan felelte: Mert már ültem eleget.

Mindnyájan kijárjuk az iskolát az élet iskoláját is. A jövendő iskolásoknak, most kezdőknek és folytatóknak sikeres vizsgát kívánok.