Anna – Gyerekszáj

A Metró bevásárló központban a zöldségestől a papírzsebkendők felé haladva átmegyünk az ital polcok között. Itt Annával meg szoktunk nézni egy likőrt, amelyiknek az üvegét párduc mintás szőrme borítja. Legutóbb Anna megkérdezte mi van benne.

Apa: – Alkohol, tudod nem gyerekeknek való.

Anna: – Bor?

Apa: – Nem, tömény.

Anna: – Hiszen a három királyok is azt vittek a kis Jézusnak …

Anna mesél – Karácsony után szabadon

Anna diktál: – A légpamacs felhő adja a szivárványnak a színeit. A szivárvány fákból van összeerősítve és olyan erősen van beleragasztva a fákba, hogy senki sem tépheti szét. A rubint, a gyémánt, az ezüst, az arany attól kapják a fényességet. És ebből született meg az Isten, az Istengyermek a Jézuskrisztus és a Mária és József nagyon örült és bölcs királyokat hívtak meg a születésnapra. Mirhát, aranyat és ezüstöt hoztak nekik és ettől kezdve a légpamacs volt az emberek világában a legszebb forma, ami adja a fényt. És ebből születtek a tündérek is és minden természet, fa, meg a házak is ebből születtek. Vége.

Mi voltál mielőtt megszülettél?

Annával hazafelé az autóban beszélgetünk.

Anna: – Apa mesélj nekem arról az időről, amikor én még nem éltem.
Elkezdtem mesélni a Finnországban töltött időszakról.
Erre Anna a következőt kérdezte: – Apa, akkor én még mag sem voltam?
Apa: – Nem, mag sem. Akkor még vártál a sorodra.
Anna: – Igen? Hol vártam?
Visszakozni próbáltam: – Anna nem tudjuk, hogy pontosan honnan jövünk mielőtt magok leszünk.
Anna: – Én tudom. Szellő voltam és beosontam anya pocakjába és onnan egy mag lettem. És fejlődtem, fejlődtem míg ki nem jöttem.

Este a fürdésnél meséltük anyának is a beszélgetést. Erre Anna kérdése: – Apa, megírjuk a Családi Szóba, hogy milyen okosat mondtam, hogy a nagymama is olvashassa? …

Anna szülinapja

Anna szülinapjára mindenki készült, legfőképpen talán maga Anna, ahogy hallottam, két nappal előtte már alig tudott elaludni, úgy izgult…és persze Krisztiék, hogy minden egyben legyen….

Mi például azon izgultunk, hogy Verka meg tudjon előtte elaludni és ne legyen a fáradtságtól hisztis…

Zsuzsa, bár nem mondta, de szerintem halálra izgulta magát azon, hogy imádott Annájának összehozza az emeletes tortát, ahogy Anna rendelte…

Niki szerintem nem izgult. Permetezett és könyvelt, és ha izgult, akkor valószínűleg azon, hogy mi izgulunk.

Aztán eljött indulás pillanata. Verka persze kitalálta, hogy bugyiban és mezitláb megy, és húsz percig magyaráztam neki alsóban és mezitláb, hogy ezt nem lehet, mire hajlandó volt felöltözni, majd le is lépett előre bulizni a nagyszülőkkel, akik, bár akkor már nem izgultak, azért nagyon indulni akartak, tehát mégiscsak izgultak. Tűkön ültek. Én meg ottmaradtam mezitláb, gatyában állva és Katit hallgatva, hogy mindig szöszmötölök. Aztán csak elindultunk, és ha az ajándékát az unokahugunknak elsőre nem hagyjuk otthon, még időre is érkeztünk volna.

Szofi, akinek ez volt az első családi szülinapi bulija, nagyon illendően készült: aludt. Ő biztos álmában izgult.

Anna már az ajtóban állt, és várt minket, igazi szülinapos királylányként.

Emlékszem Anna szülinapjaira, fotóztam őket rendes operatőrként, a kézzel készített baba ajándéktól Zsuzsa tortakölteményeinek halmazáig. Azokat, az első három bulit a szülők és nagyi rendezték. Ezt a zsúrt azonban keresztlányom uralta. Örök élmény marad az a videófelvételem, ahogy Anna a torta gyertyáinak elfújása előtt azt mondja:őszőr énekelünk:)…és énekeltünk…majd énekeltünk, aztán fújt és szeletelt. Persze ez már az ajándékok bontása után volt.

Nagyapa szelleme ezt a partyt is, uralta, mert a nyafmentesítő ott volt Verkának és valahogy egyszerre jutott az eszünkbe az, ahogy nagyapa állt a két szoba közötti ajtóban és azt kiabálta, hogy LACIIIIIIIII, meg hogy KATIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII kezében a könyvcsomagokkal, melyeket úgy becsomagoltatott, hogy az ember sajnálta kibontani.

Szofi persze az elejétől fent volt, cipelő üzemmódban csendesen, majd amolyan mostanság divatos magyaros népnemzeti hőzöngös hujjongós stílusban követte az eseményeket és a hozzá közelítőknek a tőle megszokott széles vigyor jutott két liter nyálban úszva, rázva, nem keverve.

Aztán persze ott volt a játék… Anna bemutatta a NASA kiképzőközpontjában is használatos tojásszékes pörgést (én már a látványától is szédültem), Verka persze követte Annát, bár még csak forgás üzemmódban…aztán volt babázás, filozófálás az egy családra jutó GDP arányos barbik számáról és a jóléti társadalomban keletkező barbik sorsáról, hintázás, lánckígyózás, miegymás…

Kriszti finomabbnál finomabb szendvicseit és mesefigurákat megjelenítő zöldségkreálmányait senki nem kímélte,  ez az ehető dekoráció sorsa:)

Zsuzsa kétemeleteséből pedig csak a lift hiányzott, hogy eltelve azért még lejussunk a lépcsőn….szóval jó volt. Tulajdonképpen úgy képzelem, hogy az édenkertben az első emberpárnak volt két választása: vagy Zsuzsa ebédjeit eszi, meg a tortáit, vagy titokban beleharap a kert végi savanyú nyári almába….hát a történet szomorú döntését már ismerjük…

Közben láttuk képeken Amerikát és visszaintegettünk neki – “álmaimban Amerika visszainteget…”

Szóval Szofi kezdődő kora esti szunyálása az első távozók közé tett, amit sajnálok egy kicsit, mert jó volt látni Anna boldogságát. De minden befejezés mögött újra ott van a következő kezdet.

Röviden, ilyen volt Anna szülinapi családi bulija.

Még egyszer boldog szülinapot ANNA!!!

u.i:a képeket és a videót a rám jellemző fél éves határidőn belül szállítom:):):)

Amennyire, mint keresztapa meg tudom ítélni, Anna nagyon boldog volt, és ez volt a cél. Mert ez a nap az ő napja volt. Ha pedig valaki valami mást állítana, hát … sose jó ellentmondásba keveredni egy keresztapával:):):)

Verológia

Apa, van egy ötletem, mondja lányom….pont az az ötletem, ami neked van…..


Apámat, mert nálunk ez családi hagyomány, faternak hívom….Verkával kint voltunk a szigeti, dunai telkünkön és hazafelé a csónak felült a homokpadra, nehezen indult meg a hajó….Verka a Duna közepén ránézett nagyapjára, aki a hajó másik végében épp Szofival mosolyduettezett (vagyis mindketten vigyorogtak) és odakiáltott neki: “Fater, miért nem tudott elindulni a csónak?:)”


Kópé, az első kutyám a szigeten van eltemetve, emlékét a sírja mellett álló szomorúfűzre tett póráz őrzi….megmutattam Verkának, hogy hol van eltemetve KÓPÉ, mire Verka: ássuk ki apa, nekem kell egy kópé….elmagyaráztam neki, hogy ez már nem fog menni, de majd a Zsivány utáni távoli jövőben egyszer lehet majd egy Kópénk…Verka ezután fennhangon magyarázta nagyapjának ebéd közben, hogy, mivel nem áshatja ki, ezért majd a következő kutyája lesz Kópé…


A nyúl az én mániám, szerintem jó dolog nyulat tartani, tavaly volt is Nyúl Úr, egy öreg, de kedves oroszlánfejű nyúl, akit aztán 4 hónap után véletlenül hagytam hőgutát kapni, vagyis megsütöttem:(, mert elfelejtettem árnyékba tenni. Magyarázkodhatnék, de sajnos az én hibám volt…

Verka szerette Nyúl urat, elfogadta azt is, hogy meghalt, már amennyire ezt 2 évesen értette…aztán idén megindítottuk a kell egy új nyúl hadműveletet…

1. Kati nemet mondott, azzal, hogy ha Vörit Verka minden nap megeteti, jövőre újra próbálkozhatunk.
2. Anyám nemet mondott, nem kell a teraszára nyúl, Verka hiába kérlelte.
3. Niki intézett nyulat, de Varsányba és rövid időre, ráadásul tenyészeti célút, nem pedig simogatástűrőt, már előre félek.
4. Zsuzsa a csokinyúlban hisz.
5. Apám a nyúlpörköltben hisz.

Szóval vesztésre állunk a lányommal, aki bevetette az utolsó érvét is, persze az Árkádban, kiabálva, hogy mindenki hallja:

“De apa, akkor is vegyük meg, én majd etetem, meg itatom és nem sütöm meg, mint te…:)”

És akkor még mi lehet a nyúlon túl….:):):)


Apám, ha Verka ott van náluk, mindig csinál neki pattogatott kukoricát. Aztán amíg el nem fogy, megy a vita, hogy a nagypapa is ehet e belőle, vagy csak Verka. Legutóbb, miközben mikrózták a kukoricát, Verka hangosan kifejtette, hogy ebből az adagból aztán mindenki, de tényleg mindenki ehet. Apám soha nem látott boldogsággal hozta be a nagy tálban, hogy akkor végre egy tálból fognak kukoricázni….mire Verka: nagyapa, ebből mindenki vehet, mindenki…..de te nem vehetsz nagyapa:):):) és kezdődött a civakodásuk előről….


Anyám ma leszídott, hogy Szofit élőben az édesanyjának, vagyis a dédinek még nem mutattuk meg. Verka, aki mellettem állt, így kommentálta: Nóra (anyám), a másik dédi, a varsányi Csabis dédi már sajnos meghalt, így neki nem tudjuk megmutatni a Szofit. Majd rámnézett: apa, mutassuk meg a másik dédinek a Szofit, mielőtt meghalna. Én így kommentáltam: Szofi várható születéskori élettartamát nézve még van időnk, csak a dédi tartson ki.:) …

Unoka dolgok

Anna első betűi

Nagyon szeretek az unokáimmal játszani, ezért is nagy örömöt jelentett, amikor a már majdnem 4 éves Anna első betűivel megajándékozott. Igen, megajándékozott, mert nem egyszerűen betűket kezdett rajzolni, hanem lerajzolta a kakaóscsigákat, amit az oviba szoktam vinni, amikor érte megyek és aláírta MAMA.

Persze korábban is kérdezgette melyik az Anna betű (A) és a Vera betű (V), de szavakat még soha nem írt. (Gondolom, a MAMA leírásában a szülők keze is benne volt, de így talán még nagyobb az ajándék.) – Nem volt benne (a szülő).

Anna első lovagja

Egy áprilisi napon az óvodából hazafelé virágokat szedtünk néhány ovis barátnőjével a hazafelé vezető úton. A lányok – Anna, Rozi, Luca, Jázmin és még néhány barátnőjük – nagy csokor kutyatejet és százszorszépet szedtek. Jázmin még Annát is magajándékozta néhány virággal. Már majdnem az autónál voltunk, amikor egy kisfiú szaladt oda Annához (mint később megtudtam, Máté volt, Anna egyik ovistársának a bátyja) és három nagyon szép pitypangot adott Annának. Anna kicsit szabódott, de mivel a lányok közül csak ő kapott virágot Mátétól, láttam rajta, hogy örül.

Vera csomói

Vera nagyon szereti a lufikat, különösen a hosszú rúd alakúakat. Persze, Verára jellemzően mindig kitalál valamit, ami a megszokottól eltér. A lufikat kötözésre használja, beköti velük a babák „sebeit”. Csak az volt a baj, hogy a lufik rugalmasak, így ha elengedte a kötést az leesett a babáról. Addig próbálta utánozni azt, hogy én hogyan kötöm meg a lufit a baba „fájós” lábán, vagy kezén, hogy egyszer csak sikerült. Nagyon büszke volt a művére, és azóta mindennap szorgalmasan gyakorol.