Szilánkok Nikitől – 2015. február

2015. február

Szociálisan érzékeny
Nagyapa fogócskát játszottunk (ha jól belegondolok, ez a legtöbb, amit elértem az életben, hogy az unokák rólam neveztek el egy fogócskát) a lányunokákkal és két lány vendégükkel.
A lakásban.
Egyszer csak Szofi unokám elkezd kiabálni: Nem ér, szünet!
Miért? – kérdezem.
Hogy tudjunk inni, meg pisilni, meg pihenni! – mondja.
Ebből a gyerekből egyszer szakszervezeti bizalmi lesz. Felfedezte a munkaközi szünetet, csak még nem hívja annak.
NL

Társasjáték
Nagyi, pisilnem kell! – kiabál az egyik lányunokám.
Megyek! – hangzik rá a válasz.
Nem is tudtam, hogy Nagyinak is kell. Legalábbis eddig nem mondta. De miért akkor megy, amikor a lányoknak kell? Hogy férnek el ketten a WC-n?
NL

De a februárnak még nincs vége …

Szilánkok Nikitől – 2015. január

2015. január

Férfiöröm
A fiú unokám lepisilte a nadrágját, mert a kukacot nem igazította bele a bilibe.
Egyelőre csak a baj van vele, de egyszer még jó lesz valamire – vigasztaltam.
Ennek láthatóan örült.
NL

Most jó, ne mozogj
A kertet egyre nehezebben tudom rendben tartani.
Szerencsére, minden pont úgy jó a kertben, ahogy van.
És a jövőben egyre inkább pont úgy lesz jó.
NL

Nem mind arany, ami láthatatlan
Ez egy láthatatlan karperec – mondja a legkisebb lányunokám – és körkörös mozdulatot tesz a csuklóm körül.
Én inkább egy láthatót szeretnék – mondom neki – remélve, hogy ezzel újabb feladat elé állítom.
Erre kaptam egy karperecet gyurmából. Tudjátok, abból a nyúlós, ragadós gyurmából, amitől elhányja magát az ember, és beleragad mindenbe. De látható volt, az biztos.
Mégis inkább a láthatatlannál maradnék.
NL

A történelem ismétli önmagát
Áron unokám belerúgott a macskába, aki ijedtében (nem volt ehhez szokva) egyenesen a kutya szájába rohant.
Nem tudom, mit háborgott a történeten a feleségem, ez egy sima idegenrendészeti intézkedés volt, mint Kamenyec-Podolszkban.
NL

Jó hír
Van egy jó hírem: az orvos befejezte a vizsgálatokat és a kezelésemet. Nyilván meggyógyultam.
Na jó, nem befejezte, hanem abbahagyta, de ez majdnem ugyanaz, nem?
NL

Az SZTK fél egészség
Érdemes a kerületi szakrendelőbe járni. Ugyan az előjegyzésben másfél hónapot kell várni, és aztán még órákat kell sorban állni, gyógyulni sem gyógyulsz, de a kerületi hírújságban láthatod, hogy a polgármester úr, meg a képviselő úr jól van, és ettől sokat javul az ember közérzete.
Így is van rendjén. Mi majd csak megleszünk valahogy, csak az a drága jó polgármester úr, meg a képviselő úr jól legyen.
Ugyan sok a dolguk, hiszen minden percben átadnak, felavatnak, átvágnak, megsimogatnak, megdicsérnek, és elmondják, hogy ők hogyan látják, de szerencsére láthatóan jól vannak.
NL

A kis doktornő
Kati lányom jogi doktori avatóján szó, mi szó, elérzékenyültem.
Ott rendetlenkedett a két lánya is.
Munka, család és építkezés mellett ledoktorálni nagy dolog volt, de ahogy elnéztem a lányokat, a neheze még hátra van.
NL

számítógépes játék

Imádom az unokáimat, (Ez nem titok) és nagyon szeretek velük játszani a számítógépen is.

Persze csak a három lánnyal (igen a Szofival is, ami Verának köszönhető – de erről majd később.) A szomszédunk fiának Milánnak köszönhetem, hogy lelkes „Farmerámázós” és később „Fantázyrámázós is lettem. Először csak megkért, hogy segítsek aratni, vetni a játékban. Majd kedvet kaptam, és megcsináltam a saját farmomat, és ha lúd, legyen kövér, nyitottam egyet a Verának és Annának is, persze én gazdálkodtam mindegyiken.

Az unokák nőttek, és játszani kezdtek. Mindegyik a más stílusban, egyénisége szerint.

Anna precízen, és szorgalmasan, nagy kíváncsisággal. Mindenre rákérdezett, és kiderült, hogy sokkal alaposabb nálam. Nehéz minden kívánalmának megfelelni, mindenre odafigyel. Megtanulta a számokat, sőt kivon és összead, ha termény beadásról van szó. Csak annyit termel, amennyire szüksége van, de semmi sem kerüli el a figyelmét.

Vera szenvedélyesen, nagystílűen, és barátokat keresve. Minden barátja farmja érdekli, többet leltározza azokat, mint a sajátját. Szereti, ha mindenből sok van. Elsősorban állatrajongó.

Ő is megtanulta a számokat, és Annával együtt szeret „feladatozni”, vagyis jutalomért termelni. Pillanatok alatt megtanulták, az egér és a billentyűk használatát.

Na és Szofi, a maga 4 évével nem marad le a lányok mögött. Először nem akart farmot, én sem akartam csinálni neki. De Vera minden nap győzködte, kérjen egyet. Végül az látszott könnyebbnek, ha nem ellenkezik, vagyis enged és kér. És beleesett, számol és tervezget, bár még szívesen alkalmaz rabszolgákat (nagyi csináld ezt, csináld azt). De olyan lelkes, és boldog, mint az életben. Még én is kivirulok, ha az ölemben ülve arat, vagy a sárkányát eteti.

Visongva ujjong, ha új gekkója születik, vagy kinyílnak a virágok. Még a nap is kisüt a kedvéért.

Nagyapa sokáig tartotta magát és enyhe elnézéssel kezelte farmos szenvedélyünket.

Néhány napja – Szofi hatására – megadta magát. Éppen vetni, aratni, állatgondozni tanul esténként. Jól halad, Szofi persze lecsapott az új húsra, és gyakran játszik vele – kicsit féltékeny vagyok.

 

ui: Modern világ: Anna barátnőjének (és osztálytársnőjének) Jázminnak is van egy farmja.

A játékon belül van egy levelező program is. Jázmin és Anna elsős, éppen a betűvetést tanulja. Egyszer játék közben kapunk egy levelet, Jázmin írta. (Persze nem hibátlan, de olvasható, megérthető.) Arra gondoltam lám ezek a gyerekek előbb tanulnak meg számítógéppel írni, mint kézzel. Változik a világ.

 

Szilánkok:

 

Szofival ebédhez készülődünk. A nagyobbak játszanak, Ő körülöttem sertepertél, terít. Egyszer csak megszólal. Nagyi, tudom, hogy már korábban el kellett volna mondanom.

(Összeszorul a szívem, mert tapasztalataim szerint, ezután valami rossz következik – de nem mutatom). Az óvodában a Márk megpuszilt. (Márk, első „szerelme” Anna volt, aki eltűrte, de nem lelkesedett a pusziért. Majd Anna iskolába ment, ekkor Vera kapta a puszit, most Szofi követi a sorban. Nagy kujon ez a Márk.

 

Szilánkok Nikitől 2

2014. december

In memorian Szerecz György

December 4-én eltemettük Szerecz Gyurit. Sokan voltunk.

A MOSZ vezetői közül azok nem voltak ott, akik együtt dolgoztak vele. Bunkóság volt. Kitüntetni igen, a temetésre elmenni nem.

„ Jókat lehetett vele vitatkozni!” – mondta Bakos Jani a gyászbeszédében.

Hát még sörözni! – teszem hozzá én.

Szegény Gyuri, egész életében májra gyúrt. Ezt neki is mondtam, mikor a baj kiderült.

Mire valók a barátok, nem igaz?

Végállomás

A fiú unokámmal, Áronnal vonatoztunk. Nehezen tudtam begyömöszölni magam a vonatnak kinevezett gardróbszekrénybe. Alig hogy sikerült, megérkeztünk, ezért ki kellett szállni.

Ezt még vagy négyszer megcsináltuk.

Gyakorolnom kell, ha a végén bele akarok férni abba a bizonyos kőedénybe.

Láttam Szerecz Gyuri temetésén, nem túl sok hely van benne.

A ló nyerít, a macska ugat …

Az egyik macska állt az íróasztalon, és ki akart menni az ablakpárkányon lebzselő kandúrhoz.

Ne menj ki, mert abból verekedés lesz, innen bentről ugass! – mondja neki a feleségem.

A macska értetlenül nézett rá.

Amikor az álláspályázatra jelentkezett, arról nem volt szó, hogy idegen nyelveket kell beszélni!

Lebuktam

Van egy fotó, amin az előtérben a három lányunokám vigyorog, a háttérben valakinek a felhúzott lábai látszanak, amint a heverőn döglik.

Én úgy magyaráznám a képet,hogy éppen relaxálni tanítom a lányokat, de láthatóan nem érdekli őket a tananyag.

Én nem nagyon szeretem ezt a fényképet.

Szilánkok Nikitől

2013. december

Félszavakból

A feleségemmel fél szavakból is értjük egymást.

Még szerencse, hogy nem kell sokat beszélni, mert én egyre rosszabbul artikulálok, ő meg egyre inkább nagyot hall.

Nézzük a jobbik oldalát

Mindenkivel szemben van két sör előnyöm. Nem ennyit iszom, hanem én helyből úgy szédülök, mint mások két sör után.

Az vele a baj, hogy akinek mondom, az mind az én kontómra akarja ledolgozni a hátrányt.

Létra

Leestem a létráról, bele a festékes vödörbe, magamra rántottam a TV-t. Három hétig alig tudtam menni, nagy dudor nőtt a lábamra, és fájt a hátul, közvetlenül a hátam alatt.

Az a dög létra lecsúszott a falról, mert rosszul támasztottam oda.

Tanulság: ehhez nem kell öregnek lenni, ehhez elég simán hülyének lenni.

2014. január

Kímélő étkezés

Felmerült nálam a cukorbetegség gyanúja, ezért az étkezési szokásaim megváltoztatására kényszerültem. Eddig napjában egyszer-kétszer ettem (mit ettem, zabáltam), az orvos azonban a „sokszor keveset” étkezésre áttérést javasolta.

Gyakorolok. A sokszor sokat, az már megy.

Nekem semmi sem jó

A hamarosan esedékes szájsebészeti műtétem miatt laborvizsgálatra kényszerültem.

Az IQ-m kivételével szinte minden értékem magas, így a pajzsmirigyet stimuláló hormonszint is. Az interneten utána olvasva, kiderült, hogy ez akár a szédülést, artikulációs zavart, és nyelési reflex zavart is megmagyarázhatja, a pajzsmirigy alulműködését jelzi, és gyógyszeresen könnyen kezelhető.

Én meg azt hittem, hogy végre van egy tuti betegségem, ami elvisz, és most tessék, kezdhetem elölről a keresgélést.

Lapzárta után érkezett a hír: a pajzsmirigy hormoneltérési hiba vaklármának bizonyult.

Csontpótlás

A szájsebészeti műtét lényege a csontpótlás az arccsontnál. Amikor ez kiderült, az volt az első gondolatom, hogy jó-jó, de amit beoperálnak, azt valahonnan ki is kell venni. Ha a kutyámból akarják kivenni, akkor először kutyát kell vennem.

Kiderült, hogy nem kell kutyát vennem, viszont egy darabig sántítani fogok.

Nyugi, a szájsebészeti műtét nem a pofám nagyobbítására irányult.

Csapatépítés

A szájsebészeti műtét előtt összefutottam a fogorvosommal (ő az oka az egésznek), aki mondta, hogy majd szurkol nekem.

Köszönöm, mondom, de a sebész nem mondta, hogy a műtéthez szurkolókra is szükség lesz. Ha ezt tudom, szólok még néhány embernek.

Erre megsértődött. Hogy miért?

2014. február

Macskák

A feleségem nagy macskabolond, mi etetjük a környék összes kóbor macskáját. (Szerintem egymásnak adják a drótot, hogy itt jó az ellátás.)

Nicsak, egy hosszú fekete farok lóg a székről – szól a feleségem egyik nap.

Mire én: Ne reménykedj, nem az enyém.

Tudd, hol a helyed

A nyugdíjas lét időnként nem várt feladatok elé állít. A feleségem (ő korábban ment nyugdíjba) eddig csak a hátamat látta, amikor elmentem pénzt keresni, most napi 24 órát együtt vagyunk.

Hazamentem nyugdíjba, és úgy jártam, mint a Hét törpe. Valaki ült a székecskémen. Valaki evett a tányérkámból. Valaki feküdt az ágyacskámban. (Ezek a valakik jobbára az unokáim voltak.)

Vagyis otthon újra kellett pozícionálni magam.

Én megtettem. Az unokák, a gyerekek, a kutya, és a macskák után rögtön én következem.

Most akkor mi van?

A dzsungel leghalálosabb kígyója – hallom a TV-ben. Ha megmar, súlyos sérülést okoz.

Ebben az a jó, hír, hogy a dzsungel leghalálosabb fenevadja nem halálos, csak súlyos sérülést okoz.

Bajnai, a szakács

Helyben részt veszek a parlamenti választás előkészítésében. Azzal bíztattak bennünket, hogy ha elsőként szerezzük meg a szükséges számú aláírást, Bajnai Gordon személyesen főz nekünk bajai halászlét.

No-no! Ha jól emlékszem, egyszer már megettük, amit a Bajnai főzött.

2014. március

Kórház 1.

Önként, saját lábon vonultam 5 napos kórházi kezelésre. Jó is lett volna (a banda jó volt, a kaja tűrhető, a nővérkék szexik), de hát a szteroidos infúziós kezeléstől szarabbul lettem.

Hogy tud az ember örülni annak, hogy visszaáll a korábbi rossz, de mégiscsak kevésbé rossz állapot!

Kórház 2.

Az egyik vizsgálathoz a gerincből kellett agyvizet venni. Nem valami kellemes vizsgálat, ráadásul nem sikerült jól, háromszor szúrtak. A végén személyzetváltással kellett megoldani a feladatot. Mondhatnám, aki arra járt, az mind hátba szúrt.

Azért egy előnye van a dolognak, bizonyított, hogy van agyvizem.

Kórház 3.

A hátba szúráshoz domborítanom kellett. Csináljon úgy, mint egy macska! – biztattak.

Nyávogjak?

Nem biztattak tovább.

2014. május

Mindent vagy semmit

A félmegoldások soha nem érdekeltek. Ezért nem különösebben érdekel a hosszú öregkor, vagy az örök élet. Hosszú, vagy örök életűnek lenni egyre romló képességekkel és készségekkel, nem valami bíztató kilátás, merthogy a képességek állandóságát és teljességét senki nem ígéri.

Az örök ifjúság! Az már valami! Az érdekelt volna, de bárki is találja fel a közeljövőben – esetemben már késő lesz.

Nem vagyok önző, tessék csak tovább dolgozni az „örök ifjúság” projekten!

A kukacok

Egyszer már írtam egy szilánkot a kukacokról. Ebből is látszik, hogy folyamatosan hadban állok velük.

Tavaly a cseresznyefán a kukacok győztek. Annyi értelme azért volt a permetezésemnek, hogy így a maradék (mármint amit a kukacok meghagytak) cseresznyét sem lehetett megenni.

Egyébként nem értem a cseresznyéket. A kukacok koszt-kvártélyra tartanak igényt, én csak kosztra. Megenném őket.

Mármint a cseresznyéket.

UI: az idén én győztem.

2014. július

Valami bűzlik Dániában

A legkisebb unokámmal játszottam, mikor kakaszagot éreztem.

Ez csak kettőnk közül lehet valaki, mert más nincs a szobában – gondoltam.

Később kiderült, hogy egyelőre nem én voltam.

Az eső es

Hazafelé bicikliztem a belvárosból. Már induláskor szemerkélt az eső, de később rosszabbodott a helyzet. Kétszer-háromszor félre álltam, és egy esőmentes zugban megvártam, amíg csendesedik.

Így is szarrá áztam, de így még sokkal később is értem haza.

Tanulság: nem kell törődni az esővel, menni kell.

Illegalitásban

Tagja vagyok az MSZP-nek. (Nyugi, régóta, annyira nem vagyok mazohista, hogy most lépjek be.) Hosszű idő után ma végre elmentem taggyűlésre.

Most meg az MSZP nem jött el. Vagy nem ma volt a taggyűlés, vagy megint illegalitásba vonultak, csak olyan titokban, hogy én sem tudok róla.

Nincs viszonosság

Vigyázz, lehet, hogy a macska belepisilt a cipődbe – figyelmeztet a feleségem.

Ez nem szép tőle, én még soha nem pisiltem a macska lábbelijébe.

Egyébként az a dög tényleg.

Jól meg is mondtam neki a magamét, majd eltettem a cipőmet.

Hátha elsőre nem érti meg, hogy nem helyeselem.

Tesco

A Tesco áruház a Simpson család hűtőmágnesen történő megjelentetésével kampányol.

Az unokáim a mágneseket a radiátoron gyűjtötték össze és rakták sorba.

Így lettek a hűtőmágnesekből fűtőmágnesek.

Nem mindegy

Az ideggyógyász szerint nem szédülök, hanem egyensúly zavarom van. Nekem mindegy, doktor úr, ha magának így jobb, akkor egyensúlyzavarom van. Az egyetlen baj az, hogy egyensúly zavar közben kurvára szédülök!

Ez a Vargha nem az a varga

Már korábban említettem, hogy a szédülésem – na jó, egyensúly zavarom – miatt kuruzslókhoz járok. Most a Vargha Metodokát próbálom.

„Kapkod fűhöz, fához, szalad a vargához”

Ez nem én vagyok, ez a cinege. Nem cz-vel és nem nagy C-vel, mert az a Czinege már nem szalad senkihez.

2014. augusztus

In memorian Oberle Gyuri

Oberle Gyuri temetésén sem a MOSZ központ, sem az ÜB, sem Szombathely Terület nem képviseltette magát, pedig Gyuri alapító, első szombathelyi területi ügyvivő, az első ÜB tagja, a MOSZ Emlékérem egyik első kitüntetettje volt.

Elég nagy bunkóság volt.

Nem Gyuri részéről.

Vers mindenkinek

Gyuri temetésén a gyászbeszédmondó gyakran idézett Kosztolányi „Halotti beszéd” című verséből.

Az jutott eszembe, milyen szerencse, hogy Kosztolányi időben, még a hamvasztási szokás kialakulása előtt megírta ezt a verset. Egy urnás temetésen elég hülyén hangzana:

„Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.”

Szereptévesztés

A legkisebb unokám játszását felügyeltem, és toronyőr lettem. Nem a Notre Dame toronyőre, csak a Lego-é, és állítólag a Quasimodo szebb volt.

Gyorsan megtanultam a legfontosabb szabályt: a toronyőr nem pofázik bele a torony építésébe, csak vigyáz, hogy össze ne dőljön.

Ez az életben is így van.

Nem egyenlő bánásmód

A legkisebb unokánkat kölcsön kaptuk egy ott alvás bulira. A feleségem agyba-főbe dicsérte, mert nem volt rajta pelenka és kérte a bilit.

Egyelőre rajtam sincs pelenka, mégsem dicsérget senki.

2014. szeptember

A kis munkaszervező

Meg kellett ragasztanom a felfújható műanyag lovat. A ragasztó száradása miatt a művelet kicsit elhúzódott.

Még mindig nincs kész? – háborog a legnagyobb lányunokám.

Ezt már ismerem. Ha viharlámpát akasztok a tökömre, akkor éjszaka is tudok ragasztani.

Így könnyű

Nálunk a háziállatok is besegítenek az otthoni munkába. A macskák önkéntes ablaktisztítók, megdarálják a húst és madártani megfigyeléseket végeznek. Némelyiket fel is boncolják, persze szigorúan tudományos céllal.

A kutya postát bont. A postaládát még nem üríti ki, de amit a postás mellé dob, azt felbontja.

2014. október

Katedrát kaptam

Bemutatót tartottam az orvosi egyetemen. Nem kell ijedezni, nem tanítok, én voltam a munkadarab. Az ideggyógyászom rajtam mutatta be a medikusoknak a betegségem tüneteit.

Gyógyítani ugyan nem tudnak, de legalább mutogatnak, ez is valami.

Ritka árpa, ritka búza … ritka nyavalya

Valami ritkán előforduló betegségem van. Azt mondta a doki a hallgatóságának, hogy jól nézzék meg a torkomat, mert ötven évet kell várni egy újabb esetre.

Jó vicc, én 62 évet vártam rá, és még csak nem is láthatom.

Még mindig a nyavalyám …

A Tanár Úr mondta, hogy kicsit gyalogoljak. Én, mint jó egyensúlyzavaros, apró lépésekkel, merev tekintettel, megtettem. Csukott szemmel túl jól ment a dolog, mert a doki elégedetlen volt.

A bemutató végén elnézést kértem a medikusoktól azért, hogy nem vagyok elég beteg, és megígértem, hogy legközelebbre sokkal rosszabbul leszek.

Az érzékeny víziló

Az unokáknak építettem egy kötélpályát. Azon egy víziló formázza azt a fogantyút, amire kapaszkodva le lehet gördülni. Az a baj, hogy ezt rétegelt falemezből vágták ki, és megdagad a víztől.

Víziló, amelyik allergiás a vízre ! Jó, mi???

Lovaglás

Hétfőnként lovagolni járunk, Tamás bácsihoz Szigetmonostorba. (Ott van a lóistálló, ami tulajdonképpen egy apró tanyaszerű hely, nomád körülményekkel a lovaknak és az embereknek. A lovak úgy tűnik, élvezik, koszosak a sok földön hempergőzéstől, és a nagy sártól, de ez nem zavarja őket, és a gyerekeket sem.) Egész héten a hétfőt várják, amikor felhívjuk együtt Tamás bácsit, és a lányok „megrendelik” kedvenc lovukat, Berillt, Csillagot, Szellőt, vagy Kamillát.

Amióta megszülettek, máshol is voltunk „lovagolni” – vagyis lovakat nézni. De Tamás bácsinál olyan kezesek a lovak, hogy itt ragadtunk. Lovagláskor, a lovakon csak egy pokróc van, nem nyereg. A lovak, szeretik, ha simogatják, almával, répával kényeztetik őket. Már az első lovagláskor, a két nagyobb először egy kézzel fogta a lovat, majd elengedett kézzel lovagoltak, különböző gyakorlatokat végezve: ablakmosás, csillagleszedés, teakészítés stb. (A lényeg, hogy megtanulják térdükkel „fogni” a lovat, és természetesen ülni rajta.) Jobbra, balra hajladoznak a lovon, előre és hátra fekszenek a hátukon, sőt felguggolnak, majd felállnak rajtuk. A mutatványok alatt énekelnek, és sokat kacagnak. Szofi eleinte, csak „ült” a lovon, de egyre gyakrabban utánozta a nagyokat.

Bár már mindhárman leestek a lóról – nagy rémületemre – nem esett bajuk, sőt lelkesedésük töretlen… Csak egy dologra hajlamosak elcsábulni, a közös játékra.

Lovaglás előtt megebédelünk. Addig, amíg melegszik az ebéd játszhatnak, amikor szólok, menjetek kezet mosni, kész az ebéd, alkudozni kezdenek: nem maradhatnánk itthon?, olyan jól játszunk …

Ennek ellenére mindig jól érzik magukat, kinn a tanyán, és jót lovagolnak, de kikötik, ha visszajöttünk, még legyen idő a közös játékra.

Így folytatódik hétről hétre, várakozás, megtorpanás, lovaglás, és újra várakozás …

Szofi – éjszaka a nagyszülőknél

A nagyok – Anna és Vera – szeretnek nálunk aludni, mert sok mindent lehet, amit otthon nem. Például:

  • hárman fürödni együtt (Anna, Vera, Szofi), nagy habot csinálni a kádban, a habból főzni (előzékenyen úgy csinálok, mintha megenném)
  • a padlóra tett nagy matracon aludni, (előtte ugrálni)
  • és a legnagyobb szenzáció: ágyban filmet nézni. (Reményeim szerint, közben elalszanak, de ez még soha sem fordult elő.)

Szofi minden nap megkérdezi: Nagyi ma nálad alszunk? de a nemet lakonikus nyugalommal elfogadja. Ha a szülőknek dolga van nagy az öröm, „ittalvás lesz”.

Az „ittalvás” nemrégiben új szenzációval bővült: Áronnal. Először kicsit szorongtam, hogy fogja bírni Áron a szülők hiányát. De meglepetésre jól. Sőt olyan jó volt, hogy meg is lepődtem, szavát se lehetett hallani, első szóra mindent megcsinált. Szépen vacsorázott, egyedül levetkőzött – pedig ezt nem is kérték – fürdött. Bár a kádból nem akart kijönni. Le kellett ereszteni a vizet, csak így lehetett megtörölni. Szó nélkül lefeküdt, semmi kecmec, semmi kifogás. A mesefilmet mindig más- más választja, most “Csingiling és a nagy versenyt” néztük meg (kb. 1 óra), Áron olyan csendben volt, hogy azt hittem elaludt (gondolom észrevétlen akart maradni, nem hitte el, hogy neki is „mindent” lehet, amit a nagyoknak). Végigaludta az éjszakát, csak reggel kezdte mondogatni – miután a lányok elmentek az óvodába – Anya, Anya.

Áron „ittalvása”, Verának és Szofinak is nagy örömet okozott. Vera gyakorolhatta, a nagy testvér szerepet, (Szofi erre nem jó, Ő mindent jobban tud, mint a nagyok.) Áron így, Áron úgy, játszunk ezt, vagy azt szeretnéd, minden megengedett neki, amit a húgának is csak ritkán, bármelyik gumilóra felülni, bármelyik játékot elvenni. Etette a vacsoránál, apró falatkákkal kínálta, – szerencsére Áron jó közönség volt.  (Okos!)

Szofi, meg megélhette, hogy nem ő a legkisebb, a nagyokhoz tartozik, kétféleképpen is ismerteti: Ő nagyobb Áronnál, Áron kisebb nála (végül is igaz, de arra nem gondoltam, hogy ez ilyen fontos.) Ő is szárnyai alá vette Áront, de másképpen, mint Vera. Kis lekezeléssel. Gyere Áron megmutatom, hogyan kell ezt, vagy azt. (kezet mosni, ugrálni, labdát gurítani) – mert Szofi már „nagy”, ma nem ő a legkisebb). Ilyenkor arra, gondolok, nem tudtam, hogy ilyen „teher” legkisebbnek lenni.

Anna pedig bölcsen átengedi Áront az unokatestvéreinek, tudja az a legnagyobb öröm, ha megosztjuk másokkal amink van.

Nagymama mondókái Áronnak

Kis hurka, nagy hurka, (A gyermeket térden lovagoltatjuk)
Tarisznyámat hadd húzza.
Ha nagyot nem adnak, (két kis karját felemeljük)
Kicsit is elfogadok. (magukhoz öleljük)

Pista bácsi fűrészel,
Dolgozik a fűrésszel,
Húzza, tolja, húzza, tolja,
Most a bütyköst darabolja, darabolja. (A tenyerünk oldalával “daraboljuk” a gyerek pocakját, lábát)

Eresz alól fecske fia ide néz, oda néz,
(kukucskálás jobbra-balra)
Van-e hernyó, hosszú kukac, ízesebb, mint a méz.
(hullámvonal mutatása egy kézzel)
Csőrét nyitja ám, buzgón, szaporán,
(ujjak nyitása, csukása)
Kis bendőbe mindenféle belefér igazán
(a has simogatása)

Jár az óra: tik-tak, tik-tak, jár
(mutatóujjak -óramutató- jobbra-balra mozgatása)
Benne egy manócska kalapál.
(öklök egymásra ütögetése)
De ha áll az óra és nem jár
(mutató ujjak nem mozognak)
Alszik a manócska és nem kalapál.
(alvás utánzása)

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Protestálok:)

Olvasom a weboldal alcímét….és kicsit kirekesztettnek érzem magam, ezért kéretik javítani:

A hajdan a mátyásföldi Pilóta utca 5 alatt élő Lelkes család és leszármazottainak és BESZÁRMAZOTTJAINAK családi lapjára.

Vagy legalább mint Durellnél, akkor legyen: leszármazottjainak és egyéb állatfajtáknak családi lapja, már ezzel is kiegyezem…

Vagy leszármazottjainak és az azokat pártoló tagoknak….

Miklós nagyapa szellemisége pont abban volt megkapó, hogy minden “bevándorlót”, köztük engem is családtagként kezelt már pusztán a barát státuszból adódóan, Zsuzsa és Niki is ezt a befogadó hajlamot örökölte, és mi is ezt fogjuk képviselni Katival….

Szóval kéretik javítani, hogy amolyan jött-ment, amúgy is nemzetiségi szagú Horváthként:), melynek egyediségén a doktori cím sem sokat javított, mégiscsak “LELKESEN” jöhessek erre az oldalra.