2009-ben elvégeztem a gimit, utána 2011-ben kezdtem csak az egyetemet (műszaki menedzsment, Óbudai), addig sok minden történt velem, hosszú is lenne, és jelentéktelen is.

Az egyetem mellett dolgozgattam gyakornokként, recepciósként, és még judo edzőként is, 3 évig tartottam edzést gyerekeknek egy budai általános iskolában (“Máté bácsi” ?). A bécsi úti lakásból, a szülőktől elég későn, 2017-ben költöztem el, “átmenetileg” Miki Füredi utcai lakásába, ahol végül 3.5 évet maradtam. 2016-ban időközben a Vodafone üzleti szolgáltatói központjában folyamatfejlesztői munkát kaptam, teljes munkaidőre, így véget értek a gyakornoki évek. 1 évvel később a Gyömrői úti Boschnál folytattam, a logisztikai részleg informatikai támogató csapatában – ez egy nagyon kemény időszak volt, sokat tanultam, és a magánéletemben is sok minden történt. 🙂 Végül életem egyik legjobb döntését meghozva 2019 júniusában átmentem a Europ Assitance-hoz folyamatfejlesztői pozícióba, ahol már sokkal jobban passzolt minden, és a korábbi operatív, stresszes, támogatói (support) munkakör helyett projekteken dolgozhattam, IT fejlesztéseket koordinálhattam, illetve jómagam is készítettem automatizáló, riportkészítő szoftvereket, vezetői riportokat rendszeresen tőlem kérnek. Jelenleg is itt dolgozok, és most nagyon nehéz időszakom van megint – megsokasodtak a feladatok, új vezetőt kaptam, illetve 2021 januárjában elköltöztem, végre teljesen önállósítottam magam, 30 éves koromra.

Hosszútávú terveim között szerepel a saját vállalkozás de addig még nagyon sokat kell tanulnom és dolgoznom. Szabadidőmben (2016 óta) brazil jiu jitsu edzéseket látogatok rendszeresen, kerékpározni szoktam, barátokkal sörözgetni, konzolos videójátékokkal játszani. Angyalföldre költöztem, és nagyon tetszik ez a környék. ?

Ami 2006 óta történt velem (röviden)

Ami 2006 és 2009 között történt velem, az annyira nem izgalmas, ugyanis tinédzserként csöndben, egyszerűen éltem az életemet, a suliban a kis barátnői körömmel. Sokat utazgattunk tavasszal és nyáron az osztállyal, jártunk Balaton-felvidéken, Ukrajnában, Bécsben, Vácon, Olaszország északi területein, a családdal pedig a Balatonnál, Horvátországban, és Olaszország északi részén is, a Ledro illetve a Garda-tó mellet, Kőszegen, stb.

2012-ben végeztem a gimnáziummal, és még nem egészen voltam vele tisztában, hogy mi is az, amit legszívesebben csinálnék az érettségi után, de bejelöltem pár helyet. Eredetileg a Képzőművészeti Egyetemre vagy a MOME-ra szerettem volna járni, de sajnos nem vettek föl. Érdekelt még az óvodapedagógus szakma is, így hát elkezdtem csinálni, és be is fejeztem, de végül nem helyezkedtem el benne, mert úgy éreztem, sok lenne annyi gyerekkel együtt lehúzni 6-8 órát, még ha nagyon is kedvelem őket, és ez kölcsönös általában. Viszont egy bébiszitter szolgálatba beléptem, és bár a jelenlegi vírushelyzet miatt most nem csinálom, de bejött. Elkezdtem tavaly ősszel alkalmazott grafikusnak tanulni, illetve a 3D grafikát is tanulom, mert nagyon érdekel. Ezek mellett sajnos nem is lenne időm gyerekvigyázásra.

2017-2018-ig titkárnőként dolgoztam, de rengeteg időt elvett az utazás oda-vissza, és annyira nem is tetszett, így 2018 év végén eljöttem onnan, és 2019 óta a Digic Pictures Kft. nevű 3D grafikus cégnél dolgozom recepciósként. Szeretnék a közeljövőben itt dolgozni, mert ez a szakma mindig is nagyon érdekelt, de a pszichológiánál nem jobban. 🙂 Folyamatosan ilyen témájú előadásokat hallgatok, könyveket olvasok, és próbálom megérteni az emberi lélek legmélyebb zugait. Egyszerűen a véremben van.

Hobbim a rajzoláson és az olvasáson kívül a sport. Egy évtizedig röplabdáztam, egy ideig a Vasasban, majd egy évet 2010-ben a BSE-ben. Sajnos az utóbbinál nagyon széthúzó volt a csapat, ezért eljöttem. Emellett rájöttem, hogy nem szeretek annyira versenyezni, csinálni viszont annál inkább, így pár évvel később még másfél-két évig edzettem egy budapesti kis középhaladó csapattal. Mostanában már csak futni járok és tornázok otthon. Ilyenkor kiürül a fejem, szuper lazítás így egyénileg mozogni, zenét hallgatni közben.

Tamással, a barátommal már 6,5 éve vagyunk együtt, nagyon szeretjük egymást. Van két macskánk: Merci és Károly. Károly sziámi-keverék, Merci pedig skót állófülű (ő állófülűnek született kis “selejt” 🙂 ). Imádjuk őket, unalmas lenne az életünk nélkülük. Károlyt örökbefogadtuk egy ismerőstől, Mercikét pedig még egy macskakiállításról hoztuk el 4 éve.

Ami a szüleimet illeti, pár éve külön élnek, de mindkettejükkel szoktam néha találkozni, tartom velük a kapcsolatot. Mátéval is szoktunk beszélgetni, találkozni.

Most ennyit tudtam mesélni, aztán majd úgyis frissítjük évről-évre ezeket a sztorikat. 🙂 Mindenkit üdvözlök, vigyázzatok magatokra! Jó hallani felőletek.

Szilvi