Az “Újvilág” felfedezése: Ültetvények

Oak_Alley_PlantationAz első napi “francia negyed”-beli séta után második nap az autóbérlés mellett döntöttünk. Az autókölcsönzőben először is elkérték a magyar jogosítványomat, majd a fickó elővett egy könyvet, amiben látszólag minden ország jogosítványának képe volt, angol nyelvű útmutatóval. Kinyitotta “Hungary”-nál, majd 5 perc nézegetés után úgy döntött, hogy a jogosítványom rendben van. Innen ment minden, mint a karikacsapás, végül, mivel kis autót kértem, kaptam fekete Toyota Corolla-t. Egy segítséget kellett még kérnem, mielőtt visszaindulhattam volna a hotelhez, hogy mondja el pár szóban hogyan működik az automata sebességváltó, mert ilyen autót még nem vezettem. Szerencsére nem furcsállotta a kérdést, úgyhogy 1 perc bemutatás után indulhattam is.

A sebességváltó még rendben is volt, azonban azt nem tudtam, hogy itt olyanok a fékek, hogy ha túl erősen nyomom, akkor beindul egy vészfék rendszer és hiába lépek le a fékről, az autó már akkor is blokkolva megáll. Na ezt a blokkolva megállást 3-szor sikerült az autókölcsönző és az 50 méterre lévő lámpa között eljátszanom, így elgondolkoztam, hogy nem érte volna még meg azt a 20 dollárt a teljes körű biztosítás (vagyis, hogy ha más autójában kárt teszek, akkor azt is fizesse a biztosító). A navigáció sem volt teljesen egyszerű itt ugyanis a legtöbb utca egyirányú, bármilyen széles is, de azért sikerült a hotelbe visszamennem a lányokért. A hotel környékén fizetős parkolás volt, de kellemes meglepetésre az automata a hitelkártyát is elfogadta.

Szóval fel a lányokért és a 15 perc múlva, már indultunk is az ültetvényekre. A tájékozódás szerencsére nem volt probléma, nem túl nagy, de olvasható táblákon mindig a megfelelő információ volt kinn. Szóval probléma nélkül felhajtottunk a 10-es számú államok közötti (interstate) autópályára és 20 perc autókázás után lehajtottunk a Missisippi mocsárvidékre. Itt egy nem túl jó úton kellett még kb. 30 percet autózni az ültetvényekig. Ezen a részen két érdekes dolog volt. Az egyik, hogy kb. 10 méterre az úttól már látni lehetett, hogy vízben állnak a fák, vagyis pár méterre végig ott volt a mocsár. A másik, hogy félúton ki volt írva, hogy börtön terület, lehetőleg ne álljunk meg és ne vegyünk fel stopposokat!

Az ültetvényeken cukornád ültetvényeket kell érteni, amelyeket francia vagy más gyarmatosító nemzetek családjai alapította és fekete rabszolgákat dolgoztattak. Elsőként a Kriszti által az útikönyvből kiválasztott ültetvényt látogattuk meg, ahol egy barátságos (tejbetök) amerikai cicát is találtunk, Anna nagy örömére. Az ültetvény összességében érdekes volt, de azért az jellemző Amerikára, hogy nagyon jól marketingelik a dolgokat (vagyis egyszerű, nem túl régi házak, romok köré érdekes story-t kreálnak és jól hirdetik).

Cisco Partnet Summit 2011 – New Orleans, USA

A Cisco Partner Summit egy évente megrendezésre kerülő esemény, amelyet a Cisco szervez. Célja, hogy a partnerek találkozzanak, eszmét cseréljenek a Cisco vezetőkkel és egymással. Az idei a 15. ilyen esemény, amely a gazdasági válság előtt jobb napokat is látott, de idén is 3000 résztvevője van (korábbi években a 10.000 résztvevős esemény sem volt ritka). Bámulatos nézni az a szervezési hatékonyságot, amellyel az amerikaiak egy ilyen eseményt megszerveznek. A esemény a New Orleans Convension Center-ben kapott helyet, amelyben összesen kb. 500 előadó terem van, közülük egy az a színházterem, amelyben a délelőtt közös előadásokat bonyolítják, és 4-5ezer embernek biztosít ülőhelyet és teljes rálátást a show-ra. Ugyanis is nem egyszerű előadások vannak, hanem valóban show-t szerveznek a résztvevők.

Cisco_summit_openA keddi nyitó előadást egy karneváli zenekar és felvonulás vezette fel. Minden nap 3000 embert ebédeltetnek meg, minden probléma nélkül. Minden sarkon, folyosón irányító emberek állnak, akik navigálnak, hogy éppen milyen esemény merre van, merre kell menni. Az ebédlőben is 8 részre vannak osztva az asztalok és folyamatosan nyitják meg az új részeket és irányítják oda az embereket, ahogy a korábbi rész kezd telített lenni, így nem kell helyet keresgélni.

Az esemény három napos. Minden nap egy “general session”-el kezdődött a nagy előadóban, amelyen minden meghívott részt vett és Cisco vezetők meséltek a Cisco jövőképéről és stratégiájáról nagy vonalakban. Ebéd után különböző szempontok szerint, kisebb termekben mélyebb előadások voltak. Első nap régió szerinti bontásban: US/Canada, Európa, feltörekvő piacok (=”emerging markets”, ide tartozott Magyarország is), Ázsia, Kína, Japán. Második nap technológiák szerint: határok nélküli hálózat (Borderless Networks), együttműködés (Collaboration), adatközpontok (Datacenter). Harmadik nap vendég előadók beszéltek a hatékony vezetésről. A zárónapon az összefoglaló után ismét egy rövid show, egy élő blues koncert zárta az előadásokat.

A nappali események mellett persze az éjszakai szórakozásról is gondoskodtak a szervezők, ahol finom ételek és italok, valamint élő zene biztosította jó hangulatot. Első napon kellemes bárokban gyűltek össze a partnerek szintén régiókra bontva, második nap a feltörekvő piacok partnereinek a “The Republic” nevű szórakozóhelyen kosztümös vámpír bulit tartottak, utolsó este pedig minden meghívott partner és párja a “House of Blues”-ban ünnepelhette a rendezvény sikerét.

Az “Újvilágban”

DSCF0421Szombaton megérkeztünk több, mint 22 órás utazás után New Orleansba… Chicago-ig minden rendben ment – attól eltekintve, hogy a laktózmentes tejünket kidobatták velünk (1 dl folyadéknál többet nem engednek fel a repülőre, mert bombát lehet készíteni belőle… ) és minden átszállásnál alaposan átvizsgáltak minket és a kézipoggyászunkat (cipőt is le kellett venni), mondtam Lacinak, hogy kezdem úgy érezni magam, mintha terrorista lennék…New Orleans-i felszállásnál nem kapta meg a gép az engedélyt a mostoha időjárás miatt, így szerintem kb háromnegyed órát kőröztünk a kifutópályán – szerencsére Anna és Laci végigaludta ezt az időt. Én is bele-belealudtam a történetbe és amikor negyedszerre felébredve sem szálltunk fel elméláztam, hogy valóban jó ötlet volt-e ide jönni. Az útikönyvben gyorsan lecsekkoltam, hogy a hurrikán időszak júniusra esik, ekkor megnyugodtam és végre felszálltunk -végül is nyaralunk vagy tavaszt várunk, fő az optimizmus?

French_QuarterA Chicago-i mínusz 3 fok után New Orleansban plusz 17 fok fogadott és rettenetesen párás volt a levegő, a reptér teljesen kihalt volt (lágy jazz szólt a hangszórókból, adnak a külsőségekre), a kijáratnál egy fekete fickó taxit hívott nekünk, és beszálltunk egy szintén fekete férfi által vezetett múlt századi járgányba – ekkor már sejtettük, hogy itt minden más lesz, mint otthon:) Másnap irány a francia negyed, az utca tele utcazenészekkel, zsonglőrökkel, Tarot kártyából jósoló cigányasszonyokkal, pénzért verset író,  jobb napokat látott költőkkel…és ráadásul Mardi Gras van (valami tavaszünnep féle helyi hagyomány karneváli hangulattal) az egész egy nagy felfordulás, hatalmas buli és mindenhol szól a Jazz. Sörrel és Long Island Ice-tea-vel a kezünkben hallgatjuk a zenét, nézelődünk, ennyi érdekes embert még sehol nem láttam, a kutyákat beöltöztetik mindenféle vicces ruhába a Mardi Grass tiszteletére – itt mindenkinek hiányzik egy kereke. Imádom az egészet !!!

Anna_Mardi_grass_maskbanNew Orleans egy más dimenziója az életnek (állítólag a többi amerikai államtól is merőben eltér Louisiana állam, ahol vagyunk) az emberek az utcán ülnek a járdán és iszogatnak – Lacit kicsit feszélyezik a kéregetők 🙁 Anna táncikál az utcazenére.