A Családi Szó népes olvasótáborából érkezett számos kérésre megkezdjük ennek a népszerű játéknak (nagy szellemi sportnak) ismertetését.

A játékot (sportot) négyen játszák francia kártyával. A játék lényegében ütésekre megy. Az egymással szemben ülők társak, együtt nyernek vagy vesztenek. Mindenki 13 lapot kap, így 13 ütés teljesíthető. A játékban mégis legfeljebb 7 ütésről beszélünk, 6 az alapütés, így a 7-ik már többséget jelent.

A bridzsben adu is van, ez a licitálás során alakul ki, (a licitről majd később) az adu üti más szinek magasabb lapjait is. Kihívásnál szinre szint kell adni, ha nincs szinünk, üthetünk aduval vagy más szint is dobhatunk. Ez azonban természetesen akkor sem üt, ha magasabb. Felülütési kényszer nincsen.

A játék azzal kezdődik, hogy a párok licitálnak (ki mond többet – vállal több ütést) a felvételért, az aduszinért. Az lesz a felvevő, aki a legtöbb ütést, egyenlőszámú ütés esetén az erősebb színt vállalja. Amikor a legmagasabb licitben megállapodtak, az játsza le a partit, aki először a legmagasabb licit szinét ajánlotta. Társa lesz az “asztal”, mert kezdés után lapjait leteríti és a felvevő tesz a terített lapokból. A lejátszást a felvevőtől balra ülő kezdi, ha lapot hívott, akkor kell az “asztalnak” leteritenie a lapjait.

A játék egyik lefontosabb mozzanata a licit, vagyis az aduszinért való küzdelem. A licitet az osztó kezdi, az óramutató járásának megfelelően folytatják a játékosok. A licit legfeljebb két szóból állhat, az ütésszámból 1-7-ig (+ a 6 alapütés) és a javasolt aduból, illetve, hogy adu nélkül játszák (szanadu). Ezenkívül lehet kontrát vagy rekontrát mondani, ez az elnyerhető pontokat megduplázza, illetve négyszerezi. Akinek nincsen érdemleges mondanivalója, csak annyit mond: passz. Ha olvasóink megszámolták, ez mindössze 15 használható szó, többet mondani, gesztusokat tenni nem szabad, ez nem fair és érvénytelenné teszi a licitet. (Ez tapasztalat szerint a Családi Szó olvasótáborához tartozó játékosoknál sajnos olykor előfordul.)

A licitnél egyenlőszámú ütésvállalásnál a szinek értéke dönt. Ez az értéksor a következő: Treff – káró – kőr – pikk – szanadu. A licitálóknak mindig többet kell mondani az előzőnél, több ütésvállalást, azonos ütésvállalásnál magasabb értékű szint.

Magát a teljes játékot robbernek nevezzük. Ez 2 részből áll az első a mans, a második a bell. A mans-ot illetve bell-t 100-100 ponttal lehet teljesíteni. Ezeket a pontokat csak a bemondott és teljesített ütésekkel lehet megszerezni a következőképpen:
1 bemondott és teljesített treff 20 pont
– II – káró 20 II
– II – kőr 30 II
– II – pikk 30 II

A szanadunál az első 40, a további bemondott és teljesített ütések 30 pontot érnek. A be nem mondott és teljesített további ütések a mans vagy a bell teljesítésébe nem számítanak bele, a jutalompontok közé lesznek írva hasonló mértékben.

Pl. bemondanak 2 kőrt (6+2 ütés) teljesítenek 5-öt (6+5 ütés). Ekkor a mans vagy bell-hez csak 60 pont számít, 90 az jutalompont.

A mans teljesítéséért 200, a bell teljesítéséért 500 jutalompont jár. Külön jutalom jár a szlemm játékért. Ez bemondott 6 (kisszlemm) vagy 7 (nagyszlemm) ütést jelent. A jutalompontok:
Kisszlemm mansban 500 bellbel 750
Nagyszlemm – II – 750 – II – 1000
Természetesen csak a bemondott és teljesített játék esetén jár a jutalom.

Kedves olvasóink!
Első leckénkben a bridzsjáték (sport) lejátszását és pontozását ismertettük. A licit és lejátszás elvi és taktikai problémáival a következő számunkban, a második leckében foglalkozunk. Addig is jó játékot kívánunk.

Az előző leckékben szóltunk a kontra és rekontra lehetőségeiről. Ennek azonban többféle értelmezése lehet. Van büntetőkontra és információs kontra. Ha úgy látjuk, hogy az ellenfél a vállalt tétszámot nem tudja teljesíteni és bukásáért többet írhatunk, mint a saját játékért, büntetőkontrát adunk. Az információs kontra erőt jelent és a partnert színközlésre hívja fel. A partner ezt – saját lapja alapján büntetőkontrává változtathatja – ha passzol.

A licitnek egészen különös, rendhagyó formája a zavarólicit és a blöff. A zavarólicit célja, hogy az ellenfelek információcseréjét megakadályozza. Ezt akkor alkalmazzuk, ha az ellenfélnek becslésünk szerint gémerős vagy szlemmet érő lapja van, melynek bemondásához a partner többszörös információja szükséges. Ezért a zavarólicitnél magas közbeszólással korlátozzuk a megszólalások számát. Mansban a zavarólicit magasabb lehet, mint belben, mert a kockázat kisebb. Mansban bel ellen a gém teljesítését meg tudjuk akadályozni, mert lehetőség nyílik, hogy a hátrányt a következő partikban be tudjuk hozni.

A blöff az ellenfél félrevezetését szolgálja; elhiheti, hogy a hiányzó figurák, trikkek a mi kezünkben, mögötte vannak. A blöff veszélyes vállalkozás, büntetőkontra esetén a partnernek kell segíteni, ha tud. Befejezésül ismerkedjünk meg a lejátszás néhány taktikai elemével. Ilyen a színmagasítás. Ha a magasabb lapok már ütöttek, vagy az ellenfélnél sem adu, sem az adott színből már lap nincsen, a megmaradt kis lapok is ütőlappá válnak. Ezekre – ha kézben vagy az asztalon is hiányoznak, -más, az ellenfél által üthető lapokat eldobhatunk. A színmagasításhoz szükséges az, hogy a kézben és az asztalon hidak legyenek. Ezért előnyös, ha a figurális erő megoszlik a kéz és az asztal között.

A lejátszás egy másik fogása az impassz, vagy magyarul villábafogás. Ennek lényege a következő: Ha kezünkben van az ász és a dáma, és király az ellenfélnél, az asztalról kis lapot hozunk, a dámával ütünk, ha jobboldali ellenfelünk nem ütött a királlyal. Ha ütött a királlyal, mi az ásszal ütünk és dámánk is ütőlappá vált. Ha baloldalon van a király, természetesen nem tudjuk elfogni. Felmagasított kisebb lapok esetén is lehet impasszt adni, ha kellő számú híddal rendelkezünk. Az impassz fordítottja az expassz, magyarul szöktetés. Ezt akkor alkalmazzuk, ha az ász a kezünkben van, a dáma az asztalon és feltételezzük, hogy a király baloldali ellenfelünknél van. A kezünkből kis lapot hívunk, ha ezt a királlyal ütik, a dáma felmagasodik. Ha nem ütnek be a királlyal a baloldalon, akkor a dámát szöktetjük.

Egy szín indítása nem mindig előnyös. Ekkor az ellenfelet kell olyan helyzetbe hozni, hogy a színt bontsa. Ez az elimináció, magyarul híváselhárítás. Egy példával illusztrálva: kézben van egy színből a dáma és két kis lap, az asztalon a bubi és két kis lap. Ha a színt mi bontjuk, akkor ebből egyet sem ütünk, ha az ellenfél bont, a hívott lapra egy kicsit adunk és egy magas figurát kiugratunk anélkül, hogy a dámát vagy bubit feláldoznánk. Híváselhárítással és az ütés kiadásával kényszeríthetjük az ellenfelet arra is, hogy valamelyik színben belehívjon egy villába.

Az ellenjáték fogásai:

• Sorozatból a legmagasabbat játszuk.
• Magas figura után kis lap hívása általában kettes színt jelent.
• Szansadu játék ellen kis lap kihívása az első menetben kérés a szín visszahívására.
• Ütés feláldozásával is próbálni kell levenni az asztal hídjait.

A bridzs nem csak szórakozás, hanem igazi elmesport. A játék után bő lehetőség van a parti megbeszélésére, hogyan lehetett volna jobban licitálni, a bukott kiosztást teljesíteni, az ellenfelet buktatni. Egy szlemm belicitálása és teljesítése mindig nagy élmény.

Jó szórakozást!

Nyílt levél a “CSALÁDI SZÓSZ” szerkesztőségéhez
levél közlését vállalta a (K)UPI, (K)APN(A), (NE)MTI(TOK) és (EL)TASZSZ(OLTUK) hírügynökség is.

Tisztelt szerkesztőség!
Ha valami összefüggést találnának a népszerű világlap(os) CSALÁDI SZÓ és az általam említett csapnivaló pletykalap között, az csak a véletlen műve lehet(ne, ha nem lenne szándékos.)
Hogy mi a bajom ezzel a firkálmánnyal, amelyik újságnak nevezi magát?
Hát először is, ha egy újság valamit ad magára, annak van tulajdonosa, aki a hasznot bezsebeli, a deficitet fedezi, a főszerkesztőt kineveti (pardon: nevezi), vagy kirúgja és a nyelvét ölti a konkurenciára. Ő szabja meg a lap politikai arculatát és ráiratja a fejrovatra, hogy VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!
Tehát azt javaslom, hogy legyen tulajdonos, mégpedig választás útján kellene szert tenni rá. Jelölt csak az lehetne, aki elfogadja a HAZAFIAS NÉPFRONT programját és legalább ketten van.
Másodszor: az újságírók fizetését fel kellene emelni. (Ellentétben az árakkal, amelyeket rendezni szokás.)
Nem vagyok telhetetlen, nem követelem a jelenlegi tiszteletdíjak többszörösére emelését (szerénységemet egy bizonyos matematikai alapösszefüggés is indokolja), elegendő egy csokival növelni. (Ez, ugye konvertibilis valuta, mert egy csoki az Bécsben is egy csoki. Másik előnye, hogy nem érzékeny az inflációra és a gyerekek tapasztalata szerint kincsképzésre is alkalmas.)
Rögtön ezután rendezni kellene az újság árát, tekintettel a begyűrűző étolajárakra. Az infláció ugyanis nem állítható meg a telekhatárokon, szemben azzal ahogyan ezt pár évvel ezelőtt a “CSALÁDI SZÓSZ”-hoz hasonlóan dilettáns irányítású “NÉPGAZDASÁG” vezetői állították.
A béremelés azért is fontos lenne, mert a család keresőképtelen tagjai (őket élesen meg kell különböztetni a család azon tagjaitól, akik képtelenek keresni) számára rendszeres jövedelemforrást teremthetne. Látszólag nem sokat ugyan, az első havi önálló fizetés után rájönnének, hogy van ahol ennél is jóval kevesebbet fizetnek.
Javaslom továbbá, hogy különböző szolgáltatások vállalásával gyarapítsd alapján a lap. Apróhirdetést, reklámtevékenységet lehetne pl. vállalni. (Ha elég aprókat hirdetne, nagyítót is árusíthatna hozzá – jó haszonnal.)
A reklámért és apróhirdetésért természetesen fizetni kellene. Pl egy ilyen hirdetés, hogy 38 éves feleségem elcserélném két 19 évesre – 20 ft-ba és két pofonba kerülne az illetőnek. A közhasznú hirdetéseket mentesíteni kellene a fizetési kötelezettség alól. Így pl. élet- és vagyonvédelmi szempontból nagyon fontos – mondhatnám életbevágó az a közlés, hogy Gizike jogosítványt kapott, ezért a hír közreadása miatt nem kellene fizetnie.
Véleményem szerint a piros festéken túlmenően azzal is szinesíteni lehetne a lapot, ha állandó rovatokat nyitnának.
Lehetne pl. sportrovat “Ép testben épp, hogy élek” mottóval; olvasók fórumaként “sót kér az olvasó”; “A gyógyszerész válaszol” (az orvos már megszokta, hogy nem kérdezik!). “Jogi esetlenségek”; vagy a háziasszonyok főzőcske rovata, a “sületlenségek”.
A rovatok élére természetesen rovatvezetőket kellene kinevezni. Hogy mélyreható szakmai ismeretek ne akadályozzák a fantázia szabad szárnyalását, a rovatvezetőket sorsolással kellene kiválasztani.
A személyzeti munkában ez egy jól bevált, abszolúte tudományos módszer, legutóbb miniszterelnök-helyetteseket neveztek ki, hasonló módon a MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG nevű vicclapnál.
Hát ilyen gondolatok motoszkáltak a fejemben, amíg a “CSALÁDI SZÓSZ”-t lapozgattam. Ha elképzeléseim nem nyerték el a tetszésüket és netán nem válaszolnak, majd bedobom újításnak és fellebbezek a szakszervezetnél! Remélem tisztában vannak vele, hogy ez mekkora fenyegetés !?

Egy ismeretlen olvasó, akinek
“N”-el kezdődik és “iki”-vel végződik a neve.