Nagypapa rengeteg fényképet készített. Sokáig fekete-fehéret, majd a vége felé sokszor színeseket is. Családi ünnepélyek, kirándulások, nyaralások. És mindig szigorúan embereket, tájkép szóba sem jöhetett, csak ha odaállt valaki. Emlékszem, hogyan fűzte be a gépbe, a mindössze 12 kockából álló hagyományos filmeket és mutatta piros kis ablakon keresztül egy számláló, hogy hány kocka van még hátra.
Nagyapa halálával a fotóalbumok, ahogy az emlékek is szétosztásra kerültek a gyerekeik – nekem Peti papáék, Miki papákék és anyámék – között, közöttünk. Apu (Niki) már korábban befényképezte a nálunk lévő fotóalbumokat, amelyek itt az oldalon is megtekinthetőek.
Apám a napokban megkért, hogy el tudom-e kérni Gizi mamától ill. kis Mikitől a náluk lévő albumokat, hogy legalább a minket ábrázoló képeket befényképezhesse. Rövid Facebook levelezés és egyeztetés után ez ma délelőtt megvalósult, amikor is Mikivel együtt töltöttünk 4 órát és befényképeztem a képek nagy részét a telefonommal és közben múltat idéztünk … jó volt. Hamarosan felteszem ide a honlapra, de addig is kiválasztottam pár nekem különösen tetsző múltidézős képet.
Én ekkor még nem éltem, de a Pilóta utcai előkert, a háttérben a rozoga fa kerítés az én gyerekkori nyaraimnak is része volt. Ekkor még üres volt a Pilóta u. 3 alatti telek, így a Pakor villa, az 1 szám látszik a háttérben. 7-8 évesek lehettünk, amikor Czirják-ék építkeztek a szomszédban. Egy több generációs 3 emeletes házat. Több ma szkennelt képen Czirják Ildi is szerepelt.
Zoli és anya ugyanolyan mintájú nagymama által kötött pulóverben.
Nagymamáék konyhájában az asztalon háttérben már áll a szomszéd ház.
Bevallom nem ő volt az egyetlen Zoli barátnői közül, akibe úgy éreztem, hogy szerelmes vagyok,
de talán az első 🙂
Hamarosan az összes képet megosztom. Remélem másokban is ébreszt olyan emlékeket, amelyet megoszt velünk!