Zoli gyűjteményéből sikerült begyűjteni nagyapa bridzsiskolájának teljes három részes sorozatát:
- I. lecke: Újrakiadás – 1985 – Nagyapa: A Családi Szó bridzsiskolája I. lecke
- II. lecke: Újrakiadás – 1985. november – Nagyapa: A családi szó Bridge iskolája. II. Lecke.
- III. lecke: Újrakiadás – 1985 – Nagyapa: A Családi Szó bridzs iskolája III. rész
Érdekes volt olvasni, szerintem akkoriban nem olvastam. Már nem emlékeztem a mans és bell szakszavakra és bevallom nekem a bell valójában mindig bel volt és azt hittem azért, mert aki belben van, az már belül van, vagyis a játék második részében 🙂 Hihetetlen, hogy az ünnepélyeseknek mennyire meghatározó része volt ez. Azon gondolkoztam, hogy aki nem kártyázott, annak mennyire más lehetett egy családi ünnepélyes ebből kifolyólag, mint nekem. Nem tudom, hogy Zoli, Peti mennyit bridzselt, de nekem az alábbi jellemző párok maradtak meg:
- Peti papa – Gitta mama: Gitta mamára nem emlékszem, hogy mással játszott volna, Peti papának gyakran volt Nagypapa is partnere, néha Peti, de pl. apámmal (Niki) szerintem sosem játszottak párban
- Nagyapa – Nagymama: Nagymama keveset játszott, vele én is játszottam párban többször. Nagyapával gyakran volt párban Apám, Peti papa és én is.
- Niki – Zsuzsi: Anyám is csak apámmal játszott szerintem, apám velem és nagyapával is gyakran volt párban.
Az egyik-másik Családi Szóban, történetekben feltűnő 80-as évekbeli hétvégi kártyázásokra nem emlékszem, csak arra, hogy majdnem minden hétvége egyik napján délutánja számunkra a nagyiéknél telt. Viszont élénken emlékem arra az időszakra, amikor Nagyi halála után Nagyapa anyámékhoz járt át hétvégén ebédelni és az ebéd után állandó program volt a bridzs, meg az azzal járó nagy veszekedések is. Én majdnem mindig Nagyapával voltam, apám pedig Andrással. És utáltam veszíteni, párszor Nagyapával is nagyon csúnyán összevesztünk emiatt. És úgy emlékszem emiatt is lett vége egyszer, még Nagyapa halála előtt ezeknek a partiknak. Először anyám mondta, hogy ő nem szeretne többet játszani a harag miatt, ami vele jár és később én sem akartam, mert annyira dühös tudtam lenni Apám örömére (mindig az volt az érzésem, hogy káröröm), vagy Nagyapa egy-egy hibájára. Szóval ezek szépen elhaltak. Arra nem emlékszem, hogy ünnepélyeseken nagyapa haláláig megmaradt-e. Talán igen.
