Az előző leckékben szóltunk a kontra és rekontra lehetőségeiről. Ennek azonban többféle értelmezése lehet. Van büntetőkontra és információs kontra. Ha úgy látjuk, hogy az ellenfél a vállalt tétszámot nem tudja teljesíteni és bukásáért többet írhatunk, mint a saját játékért, büntetőkontrát adunk. Az információs kontra erőt jelent és a partnert színközlésre hívja fel. A partner ezt – saját lapja alapján büntetőkontrává változtathatja – ha passzol.

A licitnek egészen különös, rendhagyó formája a zavarólicit és a blöff. A zavarólicit célja, hogy az ellenfelek információcseréjét megakadályozza. Ezt akkor alkalmazzuk, ha az ellenfélnek becslésünk szerint gémerős vagy szlemmet érő lapja van, melynek bemondásához a partner többszörös információja szükséges. Ezért a zavarólicitnél magas közbeszólással korlátozzuk a megszólalások számát. Mansban a zavarólicit magasabb lehet, mint belben, mert a kockázat kisebb. Mansban bel ellen a gém teljesítését meg tudjuk akadályozni, mert lehetőség nyílik, hogy a hátrányt a következő partikban be tudjuk hozni.

A blöff az ellenfél félrevezetését szolgálja; elhiheti, hogy a hiányzó figurák, trikkek a mi kezünkben, mögötte vannak. A blöff veszélyes vállalkozás, büntetőkontra esetén a partnernek kell segíteni, ha tud. Befejezésül ismerkedjünk meg a lejátszás néhány taktikai elemével. Ilyen a színmagasítás. Ha a magasabb lapok már ütöttek, vagy az ellenfélnél sem adu, sem az adott színből már lap nincsen, a megmaradt kis lapok is ütőlappá válnak. Ezekre – ha kézben vagy az asztalon is hiányoznak, -más, az ellenfél által üthető lapokat eldobhatunk. A színmagasításhoz szükséges az, hogy a kézben és az asztalon hidak legyenek. Ezért előnyös, ha a figurális erő megoszlik a kéz és az asztal között.

A lejátszás egy másik fogása az impassz, vagy magyarul villábafogás. Ennek lényege a következő: Ha kezünkben van az ász és a dáma, és király az ellenfélnél, az asztalról kis lapot hozunk, a dámával ütünk, ha jobboldali ellenfelünk nem ütött a királlyal. Ha ütött a királlyal, mi az ásszal ütünk és dámánk is ütőlappá vált. Ha baloldalon van a király, természetesen nem tudjuk elfogni. Felmagasított kisebb lapok esetén is lehet impasszt adni, ha kellő számú híddal rendelkezünk. Az impassz fordítottja az expassz, magyarul szöktetés. Ezt akkor alkalmazzuk, ha az ász a kezünkben van, a dáma az asztalon és feltételezzük, hogy a király baloldali ellenfelünknél van. A kezünkből kis lapot hívunk, ha ezt a királlyal ütik, a dáma felmagasodik. Ha nem ütnek be a királlyal a baloldalon, akkor a dámát szöktetjük.

Egy szín indítása nem mindig előnyös. Ekkor az ellenfelet kell olyan helyzetbe hozni, hogy a színt bontsa. Ez az elimináció, magyarul híváselhárítás. Egy példával illusztrálva: kézben van egy színből a dáma és két kis lap, az asztalon a bubi és két kis lap. Ha a színt mi bontjuk, akkor ebből egyet sem ütünk, ha az ellenfél bont, a hívott lapra egy kicsit adunk és egy magas figurát kiugratunk anélkül, hogy a dámát vagy bubit feláldoznánk. Híváselhárítással és az ütés kiadásával kényszeríthetjük az ellenfelet arra is, hogy valamelyik színben belehívjon egy villába.

Az ellenjáték fogásai:

• Sorozatból a legmagasabbat játszuk.
• Magas figura után kis lap hívása általában kettes színt jelent.
• Szansadu játék ellen kis lap kihívása az első menetben kérés a szín visszahívására.
• Ütés feláldozásával is próbálni kell levenni az asztal hídjait.

A bridzs nem csak szórakozás, hanem igazi elmesport. A játék után bő lehetőség van a parti megbeszélésére, hogyan lehetett volna jobban licitálni, a bukott kiosztást teljesíteni, az ellenfelet buktatni. Egy szlemm belicitálása és teljesítése mindig nagy élmény.

Jó szórakozást!